Egyes meghatározott juttatások, családi kedvezmények és bérszámfejtés összefüggései, prémium és teljesítménybér

Molnárné dr. Balogh Márta

A társadalombiztosítás aktuális kérdései – 2026. július

I.    HOL TALÁLJUK A SZOLGÁLATI IDŐNKET - MUNKÁLTATÓK FIGYELMÉBE: A NYUGDÍJHOZ SZÜKSÉGES MUNKAÜGYI IRATOK MEGŐRZÉSE 

A nyugellátások pontos, időben történő megállapítása érdekében szigorú előírások biztosítják, hogy az ehhez szükséges bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettséget megfelelően teljesítsék az érintettek, közöttük a munkáltatók is.

Jó tudni azt is, hogy milyen következményei vannak a hibáknak, vagyis annak, ha nem megfelelően, esetleg egyáltalán nem, vagy késedelmesen történik meg az előírt adatszolgáltatás, a bejelentési, nyilvántartási kötelezettség teljesítése. 
     

A megőrzendő dokumentumok köre

A nyugellátásra való jogosultság és a nyugdíj összege a szolgálati idő hosszától és a nyugdíj alapjául szolgáló kereset, jövedelem nagyságrendjétől függ. Mindkét adat a foglalkoztatás során keletkezik.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény ( a továbbiakban: Tny.) adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezéseinél a 99/A. §-ban rögzíti, hogy a foglalkoztatónak a biztosított, volt biztosított biztosítási jogviszonyával (például munkaviszonyával) összefüggő, a szolgálati időről vagy a nyugellátás megállapítása során figyelembevételre kerülő keresetről, jövedelemről adatot tartalmazó munkaügyi iratokat kell megőriznie a megadott időpontig.

A megőrzendő dokumentumok köre bővült a foglalkoztatási igazolásokkal a Tny. 99/A. § 2024. január 1-jétől hatályos módosítása alapján.

A Tny. 99/A. § (1) bekezdése a 2024. december 31-ig keletkezett munkaügyi iratok, adatok, foglalkoztatási igazolások vonatkozásában írja elő a foglalkoztató fenti iratőrzési kötelezettségét. 

Ezeket, a 2024. december 31-ig keletkezett iratokat, adatokat a biztosítottra, volt biztosítottra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő öt évig köteles megőrizni a foglalkoztató.

TB kiskönyv

2026. január 1-jétől a papír alapú TB kiskönyv helyébe az elektronikus kiskönyv lépett. A papír alapú kiskönyvet a foglalkoztató legkésőbb a foglalkoztatás megszűnésekor visszaadja a biztosított részére.
Ha ez bármilyen oknál fogva nem lehetséges, a foglalkoztató köteles megőrizni a kiskönyvet a biztosítottra irányadó nyugdíj korhatár betöltését követő öt évig.

Bejelentési kötelezettség – ha megszűnik a cég

A megőrzendő iratok fellelhetősége érdekében amennyiben a foglalkoztató jogutód nélkül megszűnik, köteles bejelenteni fenti munkaügyi iratok őrzésének helyét a székhelye, telephelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek.

Mulasztás esetén bírság

A Tny.  91. §-ában foglaltak szerint, ha a kötelezett a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére történő, jogszabályban meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, illetve a nyugdíjbiztosítási feladatok ellátásával kapcsolatos egyéb kötelezettségét egyáltalán nem, vagy késedelmesen teljesíti, illetve annak nem az előírt módon tesz eleget, mulasztási bírságot köteles fizetni.

A mulasztási bírság összegének nagyságrendje az adott jogsértő magatartás körülményeinek mérlegelésével kerül meghatározásra a Tny.-ben foglalt összeghatárok figyelembevételével.

A bírság összege

A Tny. 91. §-a 50.000 forinttól 500.000 forintig, a jogsértés egy éven belüli ismételt megállapítása esetén 1.000.000 forintig terjedő összegben határozza meg a mulasztási bírság összegét. 

Méltányosság kérelemre

A kiszabott mulasztási bírság összegének megfizetésével kapcsolatos fizetési nehézség esetén kérelemre lehetőség van a mulasztási bírság tartozás méltányosságból történő mérséklésére, elengedésére, részletfizetés, vagy fizetési halasztás engedélyezésére illetékmentesen. 

II.    HOGYAN HAT A RÉSZMUNKAIDŐ A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ELLÁTÁSOKRA?

Igen gyakran előfordul, hogy rövidebb, vagy hosszabb ideig részmunkaidőben dolgozik valaki. 

Kedvezményes részmunkaidős lehetőségek – kisgyermekes szülők, gondozást végző személyek számára

Különösen gyakori ez a helyzet a kisgyermekes szülők esetében, amikor átmenetileg részmunkaidőben dolgoznak a kisgyermekre tekintettel. A gyermeknevelés és a munkavégzés összehangolhatósága érdekében ugyanis a gyermek négyéves koráig, három-, vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek hatéves koráig a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles a munkaszerződést az általános teljes napi munkaidő (nyolc óra) felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani, azaz köteles a részmunkaidős foglalkoztatást lehetővé tenni.  [lásd: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 61. § (3) bekezdését]

További lehetőség a nyolc évesnél kisebb gyermekes munkavállaló, és a gondozást végző munkavállaló számára, hogy kérhető általuk a részmunkaidőben történő foglalkoztatás. Ez a kedvezmény a munkaviszony első hat hónapja után illeti meg nevezetteket, és bár annak teljesítése már nem mindenképpen kötelező a munkáltató számára, de annak elutasítása esetén írásbeli indokolási kötelezettsége van a munkáltatónak, mely ellen bírósághoz fordulhat a munkavállaló.  [lásd: az Mt. 61.§ (4) bekezdését.]

Nyugdíj vonzat – arányos szolgálati idő

A nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő és a nyugdíj összege

A fentiekre irányuló munkavállalói döntéshez jó tudni, hogy a részmunkaidőben töltött idő hogyan számít majd be a nyugdíjra jogosító szolgálati időbe, illetve a nyugdíj összegének meghatározásához.

Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő hosszától, és a nyugdíj alapjául szolgáló, nyugdíjjárulék köteles keresetektől függ. (Nyugdíj járulék alatt 2020. július 1-jétől a társadalombiztosítási járulékot is értjük.)

Bár az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultsághoz elegendő húsz év szolgálati idő, a nyugdíj összegénél azonban egyik fontos meghatározó tényező a szolgálati idő hossza. Igy komoly jelentősége van annak, hogy hány év szolgálati idő alapján kerül sor a nyugdíj összegének kiszámítására.

Például abban az esetben, ha a nyugdíjkorhatárt betöltött személy éppen csak a nyugdíjjogosultsághoz minimálisan szükséges húsz év szolgálati idővel rendelkezik, a nyugdíj összege az alapjául szolgáló havi átlagkereset ötvenhárom százaléka lesz.

Amennyiben ez a személy a húsz évnél több, például negyven év szolgálati idővel rendelkezik, a nyugdíj összege az alapjául szolgáló havi átlagkeresetnek ebben az esetben már nyolcvan százaléka lesz, és minden további szolgálati idő év után további két-két százalékkal nő ez a mérték, mely növekedés egészen a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset száz százalékáig terjedhet. 

Szolgálati idő részmunkaidő esetén

A részmunkaidőben történő foglalkoztatás az alábbiak szerint hat a szolgálati időre.

Elsőként le kell szögezni, hogy mindig a minimálbér összege a döntő.

Amennyiben a részmunkaidőben való foglalkoztatásnál a kereset eléri a minimálbér összegét, a nyugdíj szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kereset alapjául szolgáló munkavégzés nem teljes munkaidőben történik.

Abban az esetben azonban, ha a társadalombiztosítási járulék/nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset nem éri el a minimálbér összegét, már más a helyzet.

A szolgálati idő hossza ugyanis a nyugdíjnál két ponton is meghatározó tényező, egyrészt a nyugdíjjogosultságnál (azaz kaphat-e nyugdíjat a személy), másrészt a nyugdíj mértékénél (azaz mekkora lesz a nyugdíj összege).

A Tny. 39. §-ában foglaltak szerint, ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében (például munkaviszonyban) elért nyugdíjjárulék alapját képező keresete nem éri el a minimálbér összegét, akkor az időtartamot eltérően kell kezelni a nyugdíjjogosultság és a nyugdíj mértéke szempontjából.

A nyugdíjjogosultságnál nincs eltérés, „egy az egyben” a teljes időtartam szolgálati időnek számít.

Például egy húsz éven át részmunkaidőben töltött időszak akkor is húsz év szolgálati időt fog jelenteni a nyugdíjjogosultságnál – tehát teljesül az öregségi teljes nyugdíjhoz megkívánt szolgálati idő követelmény –, ha a kereset mindig kevesebb volt a minimálbérnél, mert – élve az erre vonatkozó munkajogi lehetőséggel – a részmunkaidő teljes munkaidőhöz viszonyított hosszához igazodóan a kereset is csak időarányos része volt a minimálbérnek.

A nyugdíj összegénél azonban már számítani fog, hogy a megszerzett szolgálati idő (a példában a húsz év munkaviszony) alatt nem a minimálbér teljes összege után történt meg a nyugdíjjárulék fizetés, hanem – az alacsonyabb kereset miatt – annak csak egy része után.

Ebben az esetben ugyanis a szolgálati időt a nyugdíjjárulék alapul szolgáló kereset és a mindenkori minimálbér aránya alapján kell kiszámítani [Tny. 39.§ (1) bekezdés].

Ez az arányos számítás pedig azt fogja eredményezni, hogy a nyugdíj mértékénél (összegénél) rövidebb lesz az adott időszak alatt elismerhető szolgálati idő hossza, mint az adott biztosításban töltött naptári időszak hossza. A példánál maradva, a nyugdíj összege nem húsz év, hanem annál mindenképpen rövidebb szolgálati idő alapján kerül kiszámításra, azaz a húsz év szolgálati időnél alkalmazandó ötvenhárom százalékos mértéknél kisebben. 

További esetek

Természetesen részmunkaidő nem csak kisgyermekes munkavállaló, vagy gondozást végző munkavállaló esetén fordulhat elő, hanem bármilyen más okból is, a nyugdíj szempontjából azonban ezek az esetek is a fentiek szerint lesznek hatással az ellátásra. 

Egészségbiztosítási ellátások

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainál, például táppénz esetében a járulék alapul szolgáló kereset fogják az ellátás összegének kiszámítása során figyelembe venni.

III.    KIEGÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉG – ITT IS SZÁMÍT AZ ÖZVEGYI NYUGDÍJ 

2026. július 1-jétől jelentősen módosultak az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szabályai.

Ez a változás kihat egy olyan esetre is, amire esetleg nem is gondolnánk. Ez a terület a kiegészítő tevékenységet folytató személy társadalombiztosítási fogalma.

A biztosítási kötelezettséggel, járulék fizetéssel kapcsolatos szabályoknál ugyanis:  a biztosítási jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy mellett kiegészítő tevékenységűnek számít az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy is, aki a reá irányadó nyugdíj korhatárt betöltötte, és egyéni, vagy társas vállalkozónak, vagy mezőgazdasági őstermelőnek minősül, akkor is, ha nyugellátásának folyósítása szünetel.

Ebből a szempontból sem közömbös tehát az, hogy ki részesülhet özvegyi nyugdíjban.

A módosult rendelkezéseket a jogszerző (az elhunyt hozzátartozó) 2026. június 30-át követő elhalálozásának esetén kell alkalmazni.
Ha a jogszerző 2026. július 1-jét megelőzően halt meg, a 2026. június 30-án hatályos rendelkezéseket kell június 30-át követően is alkalmazni.
 
A hozzátartozói nyugellátásokhoz minden esetben, így itt is – a baleseti hozzátartozói nyugellátások kivételével – jogosultsági előfeltétel, hogy az elhunyt jogszerző hozzátartozó nyugdíjasként haljon meg, vagy a jogszabályban meghatározott mértékű szolgálati idővel rendelkezzen. Ez a rendelkezés nem változott. 

Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság terén azonban jelentős változás lépett hatályba az élettársak és a külön élő házastársak esetében.

Özvegyi nyugdíjat a korábbi szabályok szerint a házastárs, valamint az élettárs, és az elvált, vagy egy évnél hosszabb ideje különélő házastárs kaphatott. (A továbbiakban együtt házastársnak nevezzük a cikkben ezeket a személyeket.) Megjegyezzük, hogy az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak akkor járt, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

Az új rendelkezések szerint 2026. július 1-től a külön élő házastárs az együtt élő házastárssal azonos feltételek szerint jogosult az özvegyi nyugdíjra a házassági kötelékre tekintettel. 

Ezzel összefüggésben élettársak esetében a megváltozó szabályok szerint a jövőben a kellő együttélési idővel rendelkező élettársak esetén is csak akkor keletkezik özvegyi nyugdíjra jogosultság, ha sem az elhunyt jogszerző élettársának, sem a jogszerzőnek nem állt fenn házassága a jogszerző halálakor.

Az elvált házastárs özvegyi nyugdíjára vonatkozó szabályok nem változtak. Míg a házastársak, és a kellő együttélési idővel rendelkező élettársak részére az általános szabályok szerint járhat özvegyi nyugdíj, az elvált házastársnak csak egy különleges esetben.

Elvált házastárs akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

Ez a tartásdíj házastársi tartásdíjat (ahogy a köznyelvben ismerik: „asszonytartást”) jelent, nem gyermektartásdíjat.

Elvált házastárs esetében a halálozás miatt elvesztett tartásdíj helyébe lép az özvegyi nyugdíj, ezért annak összege nem haladhatja meg a tartásdíj összegét.

Érintik a módosuló szabályok az idősebb korban, a nyugdíj korhatár betöltését követően kötött házasság esetében is az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feltételeit.

Ebben az esetben bővül a jogosultság, mert az is jogosult lehet majd özvegyi nyugdíjra idősebb korban kötött házasság esetén, akinél a házasság fennállásának és a házasságkötést közvetlenül megelőző, megszakítás nélküli élettársi együttélésnek az együttes időtartama eléri a tíz évet.

Nem változik az özvegyi nyugdíjra jogosultság időtartama.  A halált közvetlenül követő egy éven át ideiglenes özvegyi nyugdíj, ennek megszűnését követően özvegyi nyugdíj jár a jogosultsági feltételek fennállása esetén.

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj tizennyolc hónaposnál fiatalabb árva esetén folyósítható egy éven túl is, az árva tizennyolc hónapos koráig, illetve tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek esetén a gyermek három éves koráig. 

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az az özvegy jogosult, aki házastársa (élettársa) halálakor 

• a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy 
• megváltozott munkaképességű, vagy
• házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.

Az özvegyi nyugdíjjogosultsághoz az özvegy akkor tekintendő megváltozott munkaképességűnek, ha egészségi állapota ötven százalékos, vagy kisebb. 

Megszűnik az özvegyi nyugdíjra való jogosultság, ha az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése előtt házasságot köt. 

A megváltozott munkaképesség alapján járó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy már nem megváltozott munkaképességű.

Az árvaellátásra jogosult gyermekekre tekintettel megállapított özvegyi nyugdíj megszűnik, ha már egyik gyermek sem jogosult árvaellátásra.

IV.    MÁR SZÁZHÚSZ HÓNAPIG ÉRVÉNYES AZ EU KÁRTYA 

Fontos tudni előre, hátha intézkednünk kell az orvosi ellátásra való jogosultságunk rendezetlensége miatt, vagy lejárt az Európai Egészségbiztosítási Kártya érvényességi ideje, mit is jelent az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság.
A társadalombiztosítási támogatással igénybe vehető egészségügyi szolgáltatás, azaz orvosi ellátás, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz ellátás az egészségügyi szolgáltatásra jogosultakat illeti meg. Az egészségügyi szolgáltatás meghatározott mértékű árhoz nyújtott támogatással, vagy térítésmentesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásként jelenik meg.

Az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak körét a Tbj. 22. §-a határozza meg.

Az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban jó tudni, hogy meghatározott tevékenységek gyakorlása során bekövetkezett balesetek miatt szükségessé váló ellátások nem vehetők igénybe társadalombiztosítási támogatással, azaz az Egészségbiztosítási Alap terhére.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 18. § (6) bekezdés e) pontja szerint a külön jogszabályban meghatározott különösen veszélyes (extrém) sportolás, szórakoztató szabadidős tevékenység közben bekövetkezett baleset miatt szükségessé vált ellátások nem vehetők igénybe az Egészségbiztosítási Alap terhére. 

Ezeket a tevékenységeket a külön jogszabály, a 217/1997. (XII.1.) kormányrendelet 5/B. § (1) bekezdése az következőképpen határozza meg: 
Az Ebtv. 18.§-a (6) bekezdésének e) pontja alkalmazásában különösen veszélyes (extrém) sportnak, szórakoztató-szabadidős tevékenységnek minősül: 

• vizisízés,
• jet-ski,
• vadvízi evezés,
• hegy- és sziklamászás az V. foktól,
• magashegyi expedíció,
• bázisugrás, mélybe ugrás (bungee jumping),
• falmászás,
• roncsautó (autó-crasch) sport, rali,
• hőlégballonozás,
• félkezes és nyílt tengeri vitorlázás,
• sárkányrepülés, ejtőernyőzés, paplanernyőzés, műrepülés.

A külföldi utazások kapcsán fontos felfrissíteni az Európai Egészségbiztosítási Kártyára vonatkozó tudnivalókat. 

Az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó jogot ugyanis az Európai Unió más tagállamaiba utazva is érvényesíthetjük, ha jogosultságunkat megfelelően igazolni tudjuk. 

Erre szolgál az Európai Egészségbiztosítási Kártya.

A kártya átmeneti jelleggel egy másik uniós tagországban tartózkodó személy számára az orvosilag szükséges ellátások igénybevételére jogosít.

Érvényes az Unió mellett az EGT tagállamokban, azaz Izlandon, Norvégiában és Liechtensteinben  is, valamint a kártya Svájcban is használható.

A kártyát a  Kormányablak  adja ki kérelemre a magyar egészségügyi szolgáltatásokra jogosult személyek részére.

A kártya igényelhető személyesen, írásban, vagy meghatalmazott útján. Kiskorú személy esetében a törvényes képviselő (szülő, gyám) igényelheti a dokumentumot, itt meghatalmazás nem lehetséges.

Az írásban igényelt kártyát az igazgatási szerv postai úton küldi meg a kérelmezőnek tértivevényes küldeményként. 

A kártya elektronikus úton is igényelhető, regisztrációval rendelkező ügyfelek részéről. 

A kártya kiadása térítésmentes.

A kártya érvényességi ideje már százhúsz hónap!

Abban az esetben, ha a kártyával rendelkező személy magyarországi egészségbiztosítási jogosultsága a kártyán feltüntetett érvényességi idő alatt (pl. külföldre költözés miatt) megszűnik, a kártyát haladéktalanul vissza kell szolgáltatni az azt kiállító igazgatási szervnek.

Figyeljünk erre a kötelezettségre, mert a jogosultság nélkül egy másik tagállamban igénybe vett egészségügyi szolgáltatások költségeiért a szolgáltatás igénybe vevője viseli a felelősséget, meg kell térítenie a jogalap nélkül igénybe vett egészségügyi szolgáltatási költséget, amely külföldön történt orvosi ellátásnál nagyon tetemes lehet. 

A kártyával egy másik tagállamban a magyar egészségbiztosítás terhére vehetők igénybe azok az egészségügyi szolgáltatások, amelyek az adott tagállamban való átmeneti tartózkodás során orvosilag szükségessé válnak.

A szolgáltatás orvosilag szükséges jellegét a kezelőorvos bírálja el, ez orvosszakmai kérdés, ennek megfelelően a kártyával közvetlenül az adott tagállam társadalombiztosítási/egészségbiztosítási szervével szerződéses kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatóhoz kell fordulni. Az egészségügyi szolgáltatónak úgy kell ellátnia a magyar biztosítottat, mintha az adott tagállamban lenne biztosított.

Ez azt jelenti,

• a kártyát csak az adott állam társadalombiztosítási szervével szerződött szolgáltató fogadja el,
• az adott állam társadalombiztosítása/egészségügyi szolgálata által nyújtható ellátások igénybevétele esetén használható, 
• az adott tagállamban biztosítottak által is fizetendő önrészekre/kötelező hozzájárulásokra a kártya nem nyújt fedezetet.

Vigyázzunk tehát, nem minden orvosnál lehet felhasználni a kártyát. Az adott tagállamban a társadalombiztosítási szerződéses kapcsolatban nem álló orvos, azaz a  magánorvos, magánkórház fel fogja számítani a vizsgálat/kezelés költségét, nem fog a kártya térítésmentességet adni.

Másik tagállamban – különösen, ha nyelvi nehézségeink vannak – nagyon körültekintően kell a vizsgálat megkezdése előtt tájékozódni a fentiekről, mert az orvosi költség nagyon magas.

Ugyanúgy készüljünk fel arra is, hogy az Unióban a szociális biztonság terén érvényesülő egyenlő bánásmód elve alapján egy másik tagállamban ugyanolyan helyzetbe kerülünk, mint az adott tagállam biztosítottai.

Azaz, ha a helyi szabály szerint a biztosítottnak önrészt (co-payment), hozzájárulást kell fizetni az orvosnál, ez a magyar személyekre is vonatkozik, erre a hozzájárulásra a kártya nem ad fedezetet, ez hazatérve sem igényelhető vissza az egészségbiztosítási ágazattól.

Tájékozódjunk utazás előtt a célállam egészségbiztosítási szabályairól, hogy ne érjen készületlenül a fizetési kötelezettség.

A kártya nem használható fel abban az esetben, ha a biztosított valamilyen egészségügyi szolgáltatás igénybe vételének céljából utazott másik tagállamba. Erre az esetre külön szabály vonatkozik.

Kifejezetten egészségügyi szolgáltatás (műtét, kezelés, gyógy-kúra) igénybevétele céljából történő utazásnál ezeket az eseteket előzetesen engedélyeztetni kell.

A kártya kiadásához szükséges egészségügyi szolgáltatásra jogosultság a legtöbb esetben azonnal az ügyintézési helyszínen megállapítható a hatóság nyilvántartásából.

Ha ez mégsem lenne eredményes, a kártya kiadásához az igénylő helyzete (pl. nyugdíjas személy, vagy nappali tagozatos hallgató, tanuló) szerint meghatározott dokumentumok bemutatása szükséges. 

Abban az esetben, ha a kártya elvész, ellopják, megsemmisül, vagy olyan mértékben megrongálódik, hogy használhatatlanná válik, ezt a tényt haladéktalanul be kell jelenteni a kártyát kibocsátó igazgatási szervnél. 

Ilyen esetekben új kártya igényelhető. Itt azonban már igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.

Európában az utazók által sűrűn látogatott idegenforgalmi helyek környékén az orvosok döntően magánpraxisban működnek, illetőleg bizonyos államokban a magyarországinál szűkebb a társadalombiztosítás keretében igénybe vehető szolgáltatások köre, továbbá egy külföldön elszenvedett baleset esetén a hazaszállítást csak kivételes esetben fedezi a kötelező egészségbiztosítás, mindezek miatt mindenképpen ajánlatos megfontolni utasbiztosítás megkötését is.

E mellett az utasbiztosítás a szerződéses feltételek szerint a poggyászkárra is kiterjedhet.

A téli sportok esetében mindenképpen utas- és balesetbiztosítás kötése indokolt.

A biztosításra vonatkozó döntéshez tájékozódni azonban feltétlenül ajánlatos az utazás megkezdése előtt a célország egészségügyi ellátórendszerének szabályairól. 
                                                                                  
A szerző társadalombiztosítási szakértő.