1991. évi XXIX. törvény

a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről

1991. évi XXIX. törvény
a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről
Az egyesülési szabadság állampolgári jogának védelmében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. §
A munkáltató a munkavállalók munkabéréből a szakszervezeti vagy egyéb érdek-képviseleti tagdíjat (a továbbiakban: tagdíjat) a munkavállaló írásbeli kérelmére köteles levonni, és a munkavállaló által megjelölt szakszervezet vagy egyéb munkavállalói érdekképviselet (a továbbiakban: érdekképviselet) javára köteles a kérelemben meghatározott összeget átutalni.
2. §
(1)
A munkáltató a megbízás megszűnéséig köteles
a)
a tagdíjat a munkavállaló munkabéréből a bérfizetés esedékességekor levonni, és az érdekképviseletnek rendelkezése alapján kifizetni vagy a megjelölt fizetési számlára átutalni;
b)
évenként egy alkalommal - az érdekképviselet kérésére - a kérelmező munkavállalók nevét és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzéket az eltelt időszakra vonatkozóan összeállítani és az érdekképviselet rendelkezésére bocsátani.
(2)
Az (1) bekezdésben foglalt feladatok ellátásáért a munkáltatót nem illeti meg díjazás.
3. §
A megbízás megszűnik, ha
a)
a munkaviszony megszűnik,
b)
a munkavállaló a megbízó nyilatkozatát írásban, indokolási kötelezettség nélkül visszavonja,
d)
a nyilatkozatban megjelölt érdekképviselet megszűnik.
4. §
Ha a munkavállaló a megbízást tartalmazó vagy az azt visszavonó nyilatkozatát a bérszámfejtést megelőző 5 napon belül juttatja el a munkáltatóhoz, a munkáltató azt csak a következő bérszámfejtésnél köteles figyelembe venni.
5. §
A megbízásnak, illetve visszavonásnak a teljesítéséért a munkáltató a polgári jog szabályai szerint felel.
6. §
(1)
A törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
(2)
A hatálybalépés után munkabérből érdekképviseleti tagdíjat csak e törvény alapján szabad levonni, a korábban erre a célra használt nyilatkozatok érvényességüket vesztik.