A borravaló a vendég által a szolgáltatás iránti elégedettséggel összefüggésben, önkéntesen adott összeg (jellemzően a fogyasztás értékének kb. 10%-a), és nem csak a vendéglátóiparban jellemző. Ezzel szemben a felszolgálási díj a vendéglátásban a felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásért felszámított külön díj (magánszemélyek fogyasztása esetén maximum 15%, cégeknél 20%), amely részét képezi a fizetendő számla összegének. Ugyanakkor a felszolgálási díj megfizetése nem zárja ki, hogy a vendégek azon felül borravalót adjanak a felszolgálóknak.
A régi Tbj. szerint a foglalkoztató a felszolgálási díj összeg után mindössze 15 százalékos nyugdíjjárulékot fizetett. A vendéglátó üzlet felszolgálója a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után pedig 15 százalékos nyugdíjjárulék fizetését vállalhatta. 2020. július 1. napjától a felszolgálási díj járulékalapot képező jövedelem, tehát abból 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot kell levonni, a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló utáni nyugdíjjárulék vállalásának lehetősége pedig megszűnt.
A hazai jogrendszer élesen elválasztja a borravalót és a felszolgálási díjat. Míg az előbbi a vendég önkéntes elismerése, az utóbbi a szolgáltatás árába kötelezően vagy választhatóan beépített díjtétel. 2025-től, majd a 2026. februári pontosításokkal [5/2026. (I. 30.) NGM rendelet] a cél a teljes körű adómentesség és az adminisztráció egyszerűsítése volt.
A borravaló adózása: teljes köztehermentesség
A munka törvénykönyvéről szóló törvényben rögzített szabályok kiegészültek 2025. január 1-jétől a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) 5/G. § (1) bekezdése szerinti szabályokkal, miszerint a vendéglátás tevékenységet folytató kereskedő által kiállított számla adóval növelt végösszegén felül a fogyasztó által fizetett többletösszeg borravalónak minősül.
Fontos követelmény, hogy a felszolgálónak közvetlenül juttatott borravaló kivételével a vendéglátó vállalkozásnak kötelező napi szintű nyilvántartást vezetni a hozzá beérkezett borravalóról, és azt legalább havonta kell a vendéglátó üzlet munkavállalóinak kifizetni. A munkavállalóknak történő kifizetést a vendéglátó vállalkozás által vezetett nyilvántartásban rögzíteni kell.
Az Szja tv. 1. számú melléklet 4.21. pontja értelmében adómentes a magánszemély által külön jogszabály szerint felszolgálási díj címen megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló, ideértve a vendéglátó üzlet üzemeltetője által vezetett nyilvántartással igazolható módon a vendéglátó üzlet munkavállalója számára juttatott borravalót is.
Ez alapján a borravaló akkor adómentes, ha
- azt a felszolgáló közvetlenül a fogyasztótól kapja, vagy
- azt a vendéglátó egység üzemeltetője osztja ki a munkavállalóinak és ezt megfelelő nyilvántartással igazolni tudja.
A módosítás eredményeként tehát a borravaló a magánszemély (felszolgáló) adómentes bevételének minősül abban az esetben is, ha a fogyasztó a fizetést készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel, illetve azonnali átutalással teljesíti.
Az Szja tv. nem határozza meg azt, hogy a munkáltatónak milyen adattartalmú nyilvántartást kell vezetnie ahhoz, hogy a borravaló a magánszemély adómentes bevételének minősüljön.
A Kertv. előbb hivatkozott szabályai alapján tehát a vendéglátó tevékenységet folytató kereskedő által kiállított számla összegén felül befolyt többletösszeg borravalónak minősül. A befolyt borravalóról a vendéglátó egység üzemeltetőjének napi nyilvántartást kell vezetnie, a felszolgálónak a fogyasztótól közvetlenül adott borravaló kivételével.
Az írásbeli megállapodás alapján kifizetett borravalót az üzemeltetőnek dokumentálnia kell, vagyis azt a borravalóról vezetett nyilvántartásban rögzíteni szükséges. Fontos, hiszen a nyilvántartás hiányában a borravaló ugyanis nem tekinthető a magánszemély adómentes bevételének. Ez alapján a bankkártyával, illetve az azonnali átutalással fizetett borravaló is a magánszemély adómentes bevétele lehet, ha arról a vendéglátó egység üzemeltetője – a Kertv. 5/G. §-ának megfelelő − egyértelmű nyilvántartást vezet.
Jelenleg tehát adómentes jövedelem, így nem terheli sem a 18,5%-os társadalombiztosítási járulék, sem a 13%-os szociális hozzájárulási adó. Ugyanakkor ez az összeg a nyugdíj alapjába sem számít bele.
A felszolgálási díj (szervizdíj): Adómentes, de járulékköteles kifizetés
2025. január 1-jétől a felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályairól szóló 44/2024. (XII. 9.) NGM rendelet alapján a felszolgálási díj a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény szerinti vendéglátás keretében a vendégek felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásáért felszámított külön díj. A jogszabály meghatározza, hogy ki minősül felszolgálónak, illetve közreműködőnek a rendelet alkalmazása szempontjából.
A vendéglátó üzlet által alkalmazott felszolgálási díj mértéke legfeljebb a vendég által elfogyasztott termékek áfát tartalmazó árának 15%-a. Azon szolgáltatásnyújtások esetén, ahol az értékesítés másik, az áfatv. szerinti adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik, és a vendéglátó üzletnek számlakiállítási kötelezettsége van, a felszolgálási díj mértéke legfeljebb a vendég által elfogyasztott termékek áfát tartalmazó árának 20%-a. A felszolgálási díj az áfát is tartalmazza.
A felszolgálási díj tehát a vállalkozás bevétele, de felhasználása kötött. A befolyt összeget (az áfa levonása után) kizárólag a személyzetnek lehet kifizetni munkabéren felüli juttatásként. Az Szja tv. 1. sz. mellékletének 4.21. alpontja szerint a magánszemély által ilyen címen megszerzett bevétel adómentes.
Az új Tbj. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a felszolgálási díj járulékalapot képező jövedelemnek minősül, amely után a foglalkoztatott jövedelméből kell a 25. § (1) bekezdés szerinti 18,5% mértékű társadalombiztosítási járulékot levonni és megfizetni. A felszolgálási díj után fizetendő társadalombiztosítási járulék alapja az áfa (5% vagy 27%) nélküli összeg, az alábbiakat is figyelembe véve. A felszolgálási díjból származó jövedelem után fizetett társadalombiztosítási járulék valamennyi pénzbeli ellátás alapjaként figyelembe vehető.
[A felszolgálási díj az áfatv. 13. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősül, és a tv. 65. §-a alapján a szolgáltatásra egyébként irányadó adómértékkel adózik. A különböző
adómérték alá tartozó szolgáltatások felszolgálási díjának összegét az eltérő adómérték alá tartozó szolgáltatások között – azok ellenértéke alapján – arányosan meg kell osztani.]
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében a nyugdíjalap megállapításánál 2020. június 30-ig terjedő időszakra a felszolgálási díj 81%-át, az azt követő időszakra a felszolgálási díj teljes összegét veszik figyelembe.