A munkavállalók ösztönzésére kialakított díjazási rendszerek egyre összetettebbek, miközben a munkajogi szabályozás sok esetben csak a kereteket jelöli ki. A prémium az egyik legrégebbi és leggyakrabban alkalmazott atipikus díjazási forma, amelynek jogi megítélése döntően a bírói gyakorlaton alapul. Munkáltatói szempontból kulcskérdés, hogy mikor, milyen feltételekkel válik a prémium kikényszeríthető jogosultsággá, és milyen kötelezettségek kapcsolódnak hozzá.
Atipikus díjazási formák az Mt. rendszerében
A Mt. a munka díjazásának részletszabályait szándékosan nem szabályozza kimerítően. Ez lehetőséget ad arra, hogy a munkáltatók a gazdasági környezethez és szervezeti céljaikhoz igazodó javadalmazási rendszereket alakítsanak ki. A jogalkotó feladata ebben a körben elsősorban a tisztességes foglalkoztatás kereteinek kijelölése. A prémiumhoz hasonló, hagyományos juttatások jogi feltételrendszere évtizedek óta formálódik, míg az újabb díjazási elemek esetében sokszor még kiforratlan a joggyakorlat.
A prémium fogalma
A prémium fogalmát az Mt. nem határozza meg. A munkajogi szakirodalom és a bírói gyakorlat azonban viszonylag egységes képet alakított ki. Eszerint a prémium:
- alapbéren felüli juttatás,
- lehet pénzbeli vagy természetbeni,
- feltételhez kötött vagy feltétel nélküli,
- jellemzően előre meghatározott teljesítményhez vagy célfeladathoz kapcsolódik,
- ösztönző célt szolgál.
A prémium abban tér el a jutalomtól, hogy az előre meghatározott feltételek teljesítése esetén a munkavállaló igénye bírósági úton is érvényesíthető.
A joggyakorlaban természetesen nem az elnevezés a döntő: fantázianevű bónuszok, céljuttatások vagy részesedési programból származó kifizetések is prémiumnak minősülhetnek, ha tartalmuk megfelel a prémium fogalmi elemeinek.
A prémium munkabérnek minősül
A bírói gyakorlat egységesen munkabérnek tekinti a prémiumot. Ez azt jelenti, hogy a prémiumra minden, a munkabérre vonatkozó garanciális szabály alkalmazandó.
Ennek egyik legfontosabb következménye, hogy a munkáltató nem vonhat le szabadon a prémiumból sem. Kártérítési vagy más munkáltatói követelés csak akkor érvényesíthető levonással, ha arra jogszabály, végrehajtói határozat vagy – a munkabér levonástól mentes részéig – a munkavállaló hozzájárulása alapot ad. A prémium nem képez kivételt a munkabérből történő levonás jogszabályi korlátai alól.
Ugyanez érvényes a jogalap nélkül kifizetett prémium visszakövetelésére is: 60 napon belül jogi úton visszakövetelhető.
Prémium vagy prémiumelőleg? Nem mindegy
A gyakorlatban előfordul, hogy a prémium kifizetése éves teljesítményértékeléshez vagy a mérleg jóváhagyásához kapcsolódik, de a munkáltató már a tárgyév során is fizet részösszegeket. Ezek a kifizetések jogi értelemben prémiumelőlegnek minősülnek, amennyiben a munkavállaló a prémiumra még nem szerzett végleges jogosultságot.
Ennek azért van jelentősége, mert az előlegből eredő követelésre eltérő levonási szabályok vonatkoznak, mint a már esedékessé vált munkabérre. A kifizetések jogi minősítése ezért meghatározó.
A prémium elmaradásának jogkövetkezményei
Mivel a prémium munkabérnek számít, annak elmaradása vagy késedelmes kifizetése minősített kötelezettségszegést eredményezhet. A bírói gyakorlat rendkívül szigorú ezen a területen: akár rövid idejű vagy részleges bérfizetési késedelem is megalapozhatja a munkavállaló azonnali hatályú felmondását.
Ez a munkáltató számára komoly anyagi következményekkel is járhat, ideértve a távolléti díj és adott esetben a végkielégítés megfizetését.
A prémium hatékony ösztönző eszköz lehet, ugyanakkor jelentős munkajogi kockázatokat hordoz. Munkáltatói oldalon ezért elengedhetetlen:
- a prémiumfeltételek egyértelmű meghatározása,
- a kifizetések jogi minősítésének tudatos kezelése,
- valamint a munkabért védő szabályok maradéktalan betartása.
A prémiumrendszer így válhat valóban motiváló eszközzé anélkül, hogy későbbi jogviták forrásává válna.