Saját jogú öregségi nyugdíjas társadalombiztosítási szabályok alapján
A saját jogon öregségi nyugellátásban részesülők két csoportba sorolhatóak. Az egyik csoportba tartoznak azok, akik betöltötték a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárt – azaz a 65. életévet –, rendelkeznek a nyugellátás megállapításához elegendő szolgálati idővel, kérik a nyugellátás megállapítását, és azt a kormányhivatal nyugdíjbiztosítási szerve megállapítja. A másik csoportba tartoznak azok a hölgyek, akik 40 éves jogosultsági idővel rendelkeznek, ez alapján kérelmezik a nyugellátásuk megállapítását, és azt a kormányhivatal nyugdíjbiztosítási szerve megállapítja.
Megjegyzés: Teljes nyugdíjra jogosult, aki betöltötte a 65. életévét és legalább 20 év szolgálati időt szerzett, míg öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki betöltötte a fenti korhatárt és rendelkezik legalább 15 év szolgálati idővel. A másik csoportba tartoznak azok a hölgyek, akik 40 éves jogosultsági idővel rendelkeznek. Jogosultsági időnek a keresőtevékenységgel szerzett szolgálati idő és a gyermeknevelésre tekintettel folyósított ellátásban töltött idő, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső idő minősül.
Mindezek alapján ki kell emelni, hogy
tévedésben vannak azok, akik a korhatár előtti ellátásban, vagy szolgálati járandóságban, vagy rokkantsági ellátásban részesülő személyeket saját jogú nyugdíjasként kezelik.
Társadalombiztosítási szempontból a saját jogú nyugellátás megállapításához az is szükséges, hogy az ellátást a jogosult kérelmezze. Azaz, mindkét esetben fontos, hogy a saját jogú öregségi nyugellátás megállapítását kérelmezze az arra jogosult személy, és az öregségi nyugellátás a kormányhivatal által megállapításra is kerüljön.
Megjegyzés: Az öregségi nyugdíjat nem kell azonnal kérelmezni, amikor valaki betöltötte a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, vagy rendelkezik 40 éves jogosultsági idővel. Az öregségi nyugdíj iránti igény ugyanis visszamenőleg legfeljebb hat hónapra érvényesíthető. Visszamenőleges igénylésnél az ellátást a jogosultsági feltételek fennállása esetén legkorábban az igénybejelentés időpontját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani, és az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy a 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) alapján nem csak a magyar nyugellátásban részesülő személy minősül saját jogú nyugdíjasnak. Saját jogú nyugdíjas ugyanis az a természetes személy, aki
- 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.), illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával a Tbj. 5. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott saját jogú nyugellátásban, szociális biztonságról szóló egyezménnyel érintett állam által megállapított öregségi nyugellátásban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy
- a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül,
abban az esetben is, ha a nyugellátás folyósítása szünetel.
Ha a saját jogon öregségi nyugellátásban részesülő személy biztosítási jogviszonyban keresőtevékenységet folytat, akkor a Tbj. alapján kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.
Például az Amerikai Egyesült Államokkal Magyarországnak szociális biztonsági egyezménye áll fenn, míg Németország az Európai Unió része. A fenti szabály alapján, ha a természetes személy csak az Amerikai Egyesült Államokból vagy Németországból részesül saját jogú nyugellátásban, és ez a személy Magyarországon biztosítási jogviszonyok bármelyikében keresőtevékenységet folytat, akkor ez a személy kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.
Kiegészítő tevékenység
A kiegészítő tevékenységet folytató személy nem lesz biztosított, így nem kell bejelenteni a jogviszonyát a 08E (korábban: T1041-es) nyomtatványon. Amennyiben a biztosítási jogviszonyban folytatott keresőtevékenység alatt lesz kiegészítő tevékenységet folytató az érintett személy, akkor a 08E nyomtatványon a korábban bejelentett biztosítási jogviszony megszűnését jelenteni kell.
Biztosítási jogviszony hiányában a kiegészítő tevékenységet folytató személy nem jogosult társadalombiztosítási ellátásokra, így például keresőképtelensége esetén nem lesz jogosult táppénzre, ha munkavégzés során foglalkozási megbetegedés vagy üzemi baleset éri, akkor nem lesz jogosult baleseti táppénzre.
A fenti fogalmak tisztázását követően tekintsük át, hogy mire kell figyelemmel lenni, ha a nyugdíjas Mt. szerinti munkaviszonyban dolgozik!
A munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas keresőtevékenységénél nincsen sem időkorlát, sem jövedelemkorlát, sem korhatárbeli korlát. Ugyanakkor a munkaviszonyban történő alkalmazásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy a nyugdíjas meghatározás eltérő a Tbj. és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szabályaiban. A meghatározásban való eltérés annál a munkavállalónál áll fenn, aki úgy jogosult nyugellátásra, hogy betöltötte a rá irányadó nyugdíjkorhatárt és rendelkezik a nyugellátás megállapításához elegendő szolgálati idővel.
Azaz, amíg a Tbj. akkor tekinti ez esetben a természetes személyt nyugdíjasnak, ha nyugellátásban részesül, azaz a természetes személy kérte a nyugellátás megállapítását és azt megállapította a kormányhivatal nyugdíjbiztosítási szerve, addig az Mt. azt rögzíti, hogy nyugdíjas munkavállaló az a természetes személy, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.
Nézzük meg a fenti különbséget egy példán keresztül!
68 éves munkavállaló esetében teljesül az a feltétel, hogy betöltötte a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, és ha rendelkezik a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, akkor ez a munkavállaló munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősül. Ha ez a munkavállaló nem kérte nyugellátásának megállapítását (például azért, hogy további munkavégzésével több szolgálati időt szerezzen, és így majd magasabb nyugdíjra legyen jogosult), akkor társadalombiztosítási szempontból ezt a munkavállalót nem tekintjük nyugdíjasnak.
Tekintettel arra, hogy a fenti munkavállaló munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősül, így a munkáltató a nyugdíjas munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyát indokolás nélkül bármikor megszüntetheti, és a nyugdíjas munkavállaló végkielégítésre sem jogosult. Társadalombiztosítási szempontból, mivel a fenti munkavállaló nem minősül nyugdíjasnak, a munkabéréből levonásra kerül a 18,5 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulék és 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadó előleg (amelyből adott feltételek esetén kedvezményt érvényesíthet). A munkáltató pedig megfizeti utána a 13 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adót.
Végezetül kitérünk egy gyakori problémára: Saját jogon öregségi nyugellátásra jogosult személy jelzi a munkáltatójának, hogy benyújtotta a nyugdíj iránti kérelmét.
Kérelem benyújtását követően ez a munkavállaló 8-as keresőképtelenségi kóddal két hónapon át keresőképtelen lesz.
Tekintettel arra, hogy a nyugellátás megállapítása még nem történt meg, így a munkavállaló nem minősül társadalombiztosítási szabályok alapján nyugdíjasnak. Keresőképtelensége kapcsán a munkavállalónak megállapításra kerül a betegszabadság és ezt követően a táppénz. A táppénz lejártát követő egy hónap múlva a munkavállaló megkapja a határozatot arról, hogy megállapították az öregségi nyugellátását 5 hónapra visszamenőleg.
A nyugellátás megállapításának időpontjától a munkavállalót a 08E-es nyomtatványon ki kell jelenteni, mint biztosítottat, továbbá rendezni kell a keresőképtelenség kapcsán nyújtott ellátásokat. Betegszabadság kapcsán nincs teendő, hiszen arra a nyugdíjas munkavállaló is jogosult. A kifizetett táppénz azonban rendezésre szorul, hiszen annak kifizetésére – a visszamenőleges hatályú nyugdíjmegállapító határozat alapján most már nyugdíjasnak minősülő személy részére – nem kerülhetett volna sor.