Benyújthatja, bár nem érdemes ezzel bajlódnia, a kérelmét ugyanis el fogják utasítani. Miért?
A félszázalékos nyugdíjemelés szabályairól
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénynek (Tny.) valóban van egy olyan rendelkezése, miszerint a saját jogon nyugdíjas foglalkoztatott személyek (munkavállalók), a nyugdíjas, vagyis a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni és társas vállalkozók a 10 százalékos nyugdíjjárulék fizetése ellenében nyugdíjnövelésben részesíthetők. Annak 0,5 százalékával egészítik ki a már folyósított nyugdíjat, ami után a nyugdíjas 10 százalékos nyugdíjjárulékot fizetett!
A saját jogú nyugellátásban részesülő személy nyugellátását kérelemre saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem összege egytizenketted részének 0,5 százalékával növelni kell.
A növelésre irányuló kérelmet évente egy alkalommal, legkorábban a kereset, jövedelem megszerzését követő naptári évben lehet benyújtani.
Mikor nem leszünk főállású kisadózók?
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Kata) különbséget tesz a főállású kisadózó és a főállásúnak nem minősülő kisadózó között.
Az a kisadózó, aki a tárgyhó egészében megfelel az alábbi feltételek bármelyikének, nem minősül főállású kisadózónak:
- legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, azzal, hogy a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani,
- a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül,
- a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minősül,
- a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minősül,
- olyan magánszemély, aki 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32-33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül,
- rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű,
- a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.
A fentiek alkalmazásával a saját jogú teljes nyugdíjban részesülő személy (ilyen a nők 40 évi jogosultsági idejével nyugdíjba ment személy is) főállásúnak nem minősülő kisadózó lehet, ezért a törvény szerint 25 000 forintos tételes adót köteles havonta fizetni. [Kata 2. § 8. pont, 8. § (2) bekezdés.]
Miért nem jogosult a félszázalékos nyugdíjemelésre a nem főállású kisadózó?
A tételes adó megfizetése – ide értve a 25 000 forint összegűt is – a következő közterheket váltja ki:
– vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó,
– társasági adó, egészségügyi hozzájárulás, személyi jövedelemadó,
– szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás
– járulékok. [Kata 9. § (1) bekezdés.]
A törvény szerint a nem főállású kisadózó nem biztosított, semmilyen társadalombiztosítási ellátásra nem szerez jogot (baleseti ellátásra sem). A Kata adóalany nem tartozik a Tbj. hatálya alá, a biztosítás hiányában nem lehet jogot szerezni a speciális 0,5 százalékos nyugdíjnövelésre sem. [Kata 10. § (2) bekezdés.] Álláspontunk szerint azonban a törvényi állítással szemben az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság fennáll, nem kell külön egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni, hiszen a tételes adó mindenféle járulékot kivált.
(dr. Futó Gábor)