Egy kft. rendszeresen foglalkoztat megbízási jogviszonyban munkavállalókat piackutatási tevékenység végzésére, akiknek a díjazása általában nem éri el a minimálbér 30 százalékát, így eddig nem jelentették be őket biztosítási jogviszonyban. Valóban kötelező a továbbiakban bejelenteni ezeket a megbízottakat tartós megbízási jogviszonyban? Amennyiben igen, akkor a tényleges megbízási díj, vagy a minimálbér 30 százaléka után kell bejelenteni a társadalombiztosítási járulékot? Be kell jelenteni tartós megbízási jogviszonyban a megbízási jogviszonyban foglalkoztatott ügyvezetőt, aki nem tagja a társaságnak és máshol rendelkezik egy heti 40 órás munkaviszonnyal? Az ügyvezető a társaság tagjának felesége, és csak ritkán kap egy jelképes összegű megbízási díjat.
Elsőként fontos leszögezni, hogy tartós megbízási jogviszonyban senkit nem „kötelező” bejelenteni. A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § 2026. január 1-től hatályba lépett 23. pontja értelmében a tartós megbízási jogviszony egy olyan megbízási jogviszony, amelyet a foglalkoztató tartós megbízási jogviszonyként jelent be az állami adó- és vámhatóságnak. A bejelentést a 08E jelű nyomtatványon 1115-ös jogviszonykóddal kell megtenni.
A tartós megbízási jogviszony bevezetésének egyetlen célja volt, mégpedig a folyamatosan, hosszú időn keresztül megbízási jogviszonyban álló személyek biztosítási kötelezettségének rendezése, amely már évek óta megoldásra várt. Az általános szabályok értelmében az ilyen jogviszony keretében munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani. A biztosítási kötelezettséget tehát minden hónapban utólag kellett megállapítani, a biztosítást pedig minden hónapban be kellett jelenteni és le kellett zárni akkor is, ha egyébként a jogviszony gyakorlatilag folyamatosan fennállt. Ez természetesen elsősorban azoknak az esetében jelentett problémát, akiknek a megbízási jogviszonyon kívül nem volt egyéb biztosítási jogviszonyuk. Az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásainak elbírálása során, A1-es igazolás, vagy Európai Egészségbiztosítási Kártya igénylésekor komoly nehézségek merültek fel, még akkor is, ha egyébként a megbízott minden hónapban biztosítottá vált, és – akár magas alapösszeg után – társadalombiztosítási járulékot fizetett. Ráadásul a megbízókra is többletteher hárult a folyamatos utólagos bejelentések miatt. Ennek kiküszöbölésére vezette be tehát a jogalkotó a tartós megbízási jogviszony intézményét, és emiatt helyezte a foglalkoztatók kezébe a döntési jogot arra vonatkozóan, hogy egy hosszú ideig, megszakítás nélkül fennálló biztosítási jogviszonyt be kíván e jelenteni tartós megbízási jogviszonyként, avagy nem.
A foglalkoztató cég tehát a továbbiakban dönthet úgy, hogy az általa megbízási jogviszonyban foglalkoztatott, piackutatást végző személyek biztosítási kötelezettségét továbbra is az általános szabályok szerint, azaz havonta utólag bírálja el, de dönthet úgy is, hogy ezeket a személyeket bejelenti tartós megbízási jogviszonyban, levéve ezzel magáról a felesleges adminisztrációs terhet.
A döntés során azonban mindenképpen érdemes figyelembe venni egy fontos szabályt! A kényelemnek ugyanis ára van.
Abban az esetben ugyanis, ha a cég a tartós megbízást választja, a bejelentett személyek folyamatosan biztosítási jogviszonya garantált, és jogviszonyuk megszűnéséig nem is kell ezzel foglalkozni, viszont a társadalombiztosítási járulékot és a szociális hozzájárulási adót havonta legalább a minimálbér 30 százaléka alapján (2026-ban 96.840 forint) akkor is meg kell fizetni, ha a megbízásból fakadó járulékalapot képező jövedelmük alatta marad ennek az összegnek.
Abban az esetben, hogyha
a) a biztosítási kötelezettséget eredményező jogviszony hónap közben keletkezik vagy szűnik meg,
b) a biztosítási jogviszony a Tbj. 16. § alapján a hónap egészében nem áll fenn, vagy
c) az adott hónapban a biztosított táppénzben, baleseti táppénzben részesül, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén fizetési nélküli szabadságot vesz igénybe,
a járulékfizetési alsó határ meghatározása során az a)–c) pontok szerinti naptári napokat figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben az a)–c) pontokban meghatározott körülmények a naptári hónap csak egy részében állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni.
A járulékfizetési alsó határra vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni a tartós megbízási jogviszonyban álló és
a) csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekek otthongondozási díjában, örökbefogadói díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülők,
b) a köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban tanulmányokat folytató tanuló, a szakképző intézmény által szervezett szakmai oktatásban jogszabály alapján ingyenesen részt vevő tanuló, illetve képzésben részt vevő személy, továbbá a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató hallgató esetében.
Tekintettel arra, hogy az ügyvezető nem tagja a társaságnak, tartós megbízási jogviszonyban bejelenthető, ez azonban az ő esetében sem kötelező. Ha viszont a társaság úgy dönt, hogy ezt a bejelentést mégis megteszi, akkor ez az ügyvezető után is járulékfizetési és szociális hozzájárulási adó-fizetési kötelezettséget keletkeztet, mégpedig havonta legalább a minimálbér 30 százalékának alapul vételével.