Általánosságban kijelenthetjük, hogy több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot. Mindez azt is jelenti, hogy az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszonyban álló személy mindegyik biztosítási jogviszonya alapján jogosult lehet táppénzre, illetve – az egyéb feltételek fennállása esetén – a várandósság, illetve szülés idejére járó egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokra is.
Érdemes azonban részletesen megnézni, hogy hogyan is alakulnak a biztosítási kötelezettségek, a járulékalapok, illetve az ellátásokra való jogosultság feltételei.
Először vizsgáljuk meg az egyes jogviszonyokat, illetve az ezekhez kapcsolódó biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget!
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § 21.5. pontja alapján társas vállalkozó a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik és emiatt már társas vállalkozónak minősül. Jelen esetben nem esett szó az ügyvezetésen kívül egyéb személyes tevékenységről, így az ügyvezető valószínűleg társas vállalkozó lesz.
A Tbj. 6. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a társas vállalkozó biztosítottnak minősül. A biztosítási kötelezettségről rendelkező jogszabály nem tartalmaz külön elbírálási szabályokat a több jogviszonnyal rendelkező társas vállalkozók biztosítási kötelezettségére vonatkozóan, azaz a vállalkozó mindenképpen biztosítottnak minősül, bármennyi egyéb jogviszonya is van.
A Tbj. 39. §-a alapján a biztosított társas vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozástól az ügyvezetői tevékenységre tekintettel megszerzett járulékalapot képező jövedelem alapulvételével fizeti meg, azzal, hogy a társadalombiztosítási járulék alapja havonta legalább a minimálbér.
A járulékalap alsó határát arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó
a) táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban részesül,
b) gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, gyermekek otthongondozási díjában vagy ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás, a gyermekek otthongondozási díja, illetve az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja,
c) csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül,
d) katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
e) fogvatartott,
f) ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti.
Ha a csökkentésre okot adó körülmények nem állnak fenn a naptári hónap teljes tartamán át, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy naptári napra a minimális járulékalap harmincad részét kell alapul venni. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a társas vállalkozó biztosítási jogviszonya a hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.
Természetesen, ha a tényleges jövedelem összege meghaladja a minimálbért, azaz a minimális járulékalapot, akkor a csökkentés nem lehetséges.
A Tbj. 42. § (2) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy nem kell megfizetni a minimum járulékot, azaz csak a tényleges jövedelem után kell járulékot fizetni abban az esetben, ha a társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll.
Jelen esetben a társas vállalkozónak ugyan van munkaviszonya, a munkaideje azonban nem éri el a heti 36 órát, csak heti 20 órás részmunkaidőben dolgozik.
Érdekességképpen megjegyezhető, hogy tulajdonképpen a heti 36 órás munkaviszony is egy részmunkaidős foglalkoztatásnak felel meg, hiszen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 42. § (1) bekezdése szerint a teljes napi munkaidő napi nyolc óra, ami heti 40 órás teljes munkaidőt jelent.
A munkaviszonyban a tényleges bruttó munkabérből (illetve egyéb járulékköteles juttatásokból) vonja le a munkáltató a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot.
A fennálló két biztosítási jogviszony 2026. május 1-től kiegészül egy harmadikkal, mégpedig egy egyéni vállalkozással. Az egyéni vállalkozónak a vállalkozás indításakor választania kell, hogy a jövedelmét az Szja tv. rendelkezései szerint a költségek tételes elszámolásával a vállalkozói jövedelem szerinti adózással, vagy átalányadózással állapítja meg. Megjegyzendő, hogy a főfoglalkozású és csakis a főfoglalkozású egyéni vállalkozó választhatja a kisadózó vállalkozók tételes adója (a továbbiakban: KATA) szerinti adózási módot is, erre azonban jelen esetben nincs mód. A kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvény alkalmazásában ugyanis nem minősül főfoglalkozású egyéni vállalkozónak, aki a tárgyhó egészében a kisadózóként folytatott egyéni vállalkozói tevékenységen kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak minősül. Kiegészítő tevékenységet folytató a Tbj. rendelkezései szerint a 6. § szerinti biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak minősül, akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.
Az új jogviszonnyal keletkezik egy csavar is a történetben, mégpedig a minimum járulékfizetéssel kapcsolatban. A Tbj. 42. § (8) bekezdése értelmében ugyanis, annak az egyéni vállalkozónak, aki egyben társas vállalkozóként is biztosított, egyéni vállalkozóként kell megfizetnie a minimum járulékot és a társas vállalkozásnál csak a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem után kell fizetnie. Az egyéni vállalkozó a társas vállalkozás részére a tárgyév január 31-éig tett nyilatkozat alapján évenként az adóév egészére választhatja, hogy a járulékfizetési alsó határ után történő járulékfizetési kötelezettséget társas vállalkozóként teljesíti.
A jogszabály nem tér ki arra az esetre, ha az egyéni vállalkozás év közben indul, ezért – véleményünk szerint – az általános szabályok szerint kell eljárni, azaz 2026-ban egyéni vállalkozóként kell megfizetni a minimum járulékot, 2027-ben pedig megtehető a nyilatkozat az adóév egészére január 31-ig. Természetesen amennyiben az egyéni vállalkozó jövedelme meghaladja a minimumot, akkor a tényleges járulékalap után kell megfizetni a társadalombiztosítási járulékot.
A befizetett járulékok alapján a biztosított mindhárom jogviszonyában jogosult lehet az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira.
Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. E rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha a több biztosítási jogviszony ugyanannál a foglalkoztatónál áll fenn.
Ugyanez vonatkozik a CSED-re, illetve a GYED-re is. A GYED összege azonban maximalizálva van, mégpedig a mindenkori minimálbér kétszerese 70 százalékos összegében. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (9) bekezdése értelmében, ha a biztosított egyidejűleg fennálló több jogviszony alapján jogosult gyermekgondozási díjra, a jogviszonyonként megállapított díjak összegét egybe kell számítani. Az ellátás összege egybeszámítás esetén sem haladhatja meg a meghatározott összeget, azaz a minimálbér kétszeresének 70 százalékát (2026-ban 451 920 forintot).